....::: stacy epps interview

...::: magyar verzió lejjebb



2 weeks ago, i had the pleasure of conducting a short, ten minute interview with the beatiful Stacy Epps. she was here in budapest performing at Cadik's (one of the best hungarian djs, who's been also producing, being a part of membran) debut album's release party. now you have the pleasure of reading the interview.

JG: Hi, how you doing?

Stacy Epps: Great, thanks.

J: Could you just introduce yourself briefly?

S: Hi, I’m Stacy Epps, MC, singer, lover of music, sound healer, sound gipsy…

J: Sound gipsy?

S: Yeah (laughing)

J: Sounds nice and interesting, that’s something, not a lot of people would say in this country. But it makes sense. Mentioning gipsies, you have quite an interesting ethnical background and your childhood was a bit unusual.

S: I’m mixed black and Japanese. My grandmother’s from Japan, and I come from a family with generations in the military, my father was in the military as well as his father and my Mom’s father and his father. So I moved around a lot when I was growing up, in every one or two years, so I lived all over the place, I got to know a lot of music as I was travelling, sharing music with people, so it was beautiful.

J: What was it like growing up like that? Moving around constantly?

S: Actually I was living in Germany, and also in the States, in many states, like Virginia, Texas, California, North Carolina, New York, Georgia and so on.

J: Wasn’t it difficult growing up like that? Was it frustrating, like knowing you shouldn’t settle down, making friends and then you might never see them again, always in a new school, in a new environment. Or was it inspiring, getting to know new places and people, experiencing different ways of life, even though the military background was always the same?

S: I would say both, it was inspiring seeing a lot of places, it gave me a lot of skills as far as get to know people, fitting in new areas, being always the new girl all the time (laughing)

J: But I guess you were never bullied in school…

S: Oh, I was (laughing), but it was also difficult, too, you always knew, that you are going to leave, like deep down, it gave you the feeling, that “oh, sometimes I’m going to leave” and that feeling just stuck, like even now, after a couple of years I always get that feeling, “Ok, it’s time to go…”, so that’s why for me, home is very important, building a home, having a home is very important. Regardless of all the travelling and moving, it is important to have a home.

J: And have you found that home?

S: Well, not yet (laughing)

J: I guess then as you were growing up, you were exposed to a lot of different music, what inspired you to get into music, what were your earliest experiences, like did your parents listen to a lot of music?

S: Well, my parents did listen to music, but weren’t into it like that. Actually I was a late boomer in music, like I always loved music, I always sang, but I actually started performing, - I rapped first, I was rhyming - like late high school. And then, I started singing as well, and then from there it was just the feeling, like discovering a hidden treasure, which you didn’t know you have, and I was immediately attached to it, you know.

J: And at some point you moved to Atlanta, Georgia as far as I know, your carrier basically started there, right?

S: Yeah, I lived there as an early teenager and then my parents moved there and been living there on and off, but it’s not my home.

J: You also went to university there and you started working with Science of Life and Sol Uprising evolved from there, right?

S: Yes, at that time I started working with Scienz of Life, that’s the first group I worked with and we had a good vibe together, we had very good chemistry and it was really easy to make music. And I loved the music ID 4 Windz made; it was real easy to write to it. So me and Lil` Sci, we were like, “Yo, let’s make a group” and that’s how Sol Uprising happened. And it was a beautiful record and actually my first real work, my first record so it was very exciting, and a learning process.

J: Ok, I have to ask this one, cause as far as I know, you also had something to do with Hemisphere, another let’s say, underground group from Atlanta.

S: Yeah, wow, nobody ever asked me about them! Tariq L, actually one of the first producers I ever worked with. Wow! (Laughing)

J: Their only record is such a great record, I truly think it’s one of the most underrated records, but then they just disappeared…

S: Yeah, Tariq L and U-George, the MC, they were amazing, man, but they broke up as a group. But it’s, ah… it’s such a great record. But I got good news: they are both doing solo work. Like Tariq L also rhymes now besides producing and actually U-George should have something coming out on Shaman Works soon…

J: Ok, let’s get back to you, I guess most people know you from the MF Doom and Madlib`s project, ‘Madvillain’, from the song ‘Eye’…

S: Actually I knew MF Doom and he had the Madlib beats as he was working on it, and I heard one of the beats and I was “wow, this beat is really dope”, and he was like “well, then do some to it”, I was like, “Word?...” And it came really easy, I did what I did, he showed it to Madlib, who liked it and it ended up

on the record. It was really cool.

J: Actually the first time I saw you and I guess most Hungarians heard about you and definitely most Europeans got to know you was two years ago, on the “Sistas of Rhyme” tour with Bahamadia and Invincible. What was that tour like? Was that your first time in Europe as a musician and through that what do you think about Europe and the States as far as hip-hop?

S: Yeah, the Sistas of rhyme tour, it was just great, we rocked all over Europe. Actually it happened through Invincible, who I truly love, we’ve know each other for a long time and we were always very supportive with each other. Like helping each other wherever we can, making shows together, sometimes just freestyling to each other on the phone (laughing). We are in The Anomalies together, which is basically an all girl crew, all girls, MCs, DJs, producers, b-girls. And it happened through her. As far as the difference between Europe and the States? It’s a lot more relaxed here. People appreciate the music a lot more here, it’s just good vibe and it’s all about the music. In the states, it’s all about the grind. You know everybody grinding, trying to get ahead, focusing on the hustle, a lot of times I get the feeling that the music itself is secondary, which I think you can see if you look at the most of the stuff, which is out right now.

J: Your first solo project was the ‘Ruff Draft’ CD.

S: Well it wasn’t a real project, I put that together before the Sistas in Rhyme tour, just so I can have something, I can put something into the hands of the fans, so it was made for Europe, but then people were asking for it and actually I’m quite proud of it, cause you know it was never promoted, still people demanded it.

J: This year saw the release of your first proper solo album, “The Awakening”.

S: Yeah, I’m really happy about it. You know I was known for collaborations, I was a guest on a lot of project and I felt it’s time to have my own stuff. I worked with a lot of great producers, like Apex, Bilal Salaam, Muhsinah, Flying Lotus, and Nick Speed. The first single was `Floating` which was doing very well, I had a lot of positive feedback on it. It was very good fun making the record I really enjoyed it, and I’m very happy that finally I have my own and happy with the record.

J: I want to ask you about Flying Lotus, I really dig his music, he, let’s say broke last year and his music is very interesting. Very glitchy, electronic-hop, or whatever you want to call it, but he makes instrumental music. I know he did some remixes and have a track here and there, but I was surprised to see his name among the credits on your album.

S: Well me and Flying Lotus go way back, I’ve known him for a long time. I really like the music he makes, so it made sense to collaborate and do something together.

J: Also I have noticed that although your music and lyrics were always soulful and conscious, and of course there are examples for that on your album, like the song `Addicted`, `Who knows` and `Heaven` which is about the struggles of a single mum. But at the same time – especially with the Flying Lotus track, `Cosmic Dust` you have taken a new direction, what’s next space?

S: (laughs) Yeah you know get high as you can, everybody is reaching for the stars. I mean I wouldn’t call it a new direction, but that’s what’s in me right now. That’s what I felt, so that’s what I made.

J: Finally it’s quite an obvious question, as the election just happened. What’s your take on Obama being elected as the next President of the United States?

S: Of course I’m very happy and I believe that this is a historical moment. I mean, first black president of the USA. This is great! There were a lot of talk about change during his campaign and I really hope that the change will come. I mean in the last years, well, you know, I guess the last few years weren’t really good for the country. And I’m happy that - after a long time – actually, what the people, the masses wanted has happened. But at the same time, as change is in the focus, people have to understand that his election alone won’t change things. They shouldn’t get caught up in the hype. People have to understand that change is only happening if they are willing to change. Every change starts in the individual, first people have to do some soul searching of their own. So in order to make all that change happen, people first need to change themselves. Change has to come from within.

J: Wise words…

S: Oh, thank you.

J: Thank you very much for the interview.

S: Thanks a lot and hope you’ll enjoy the show.

Oh, boy, sure we enjoyed the show

két hete abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy interjút készíthettem Stacy Epps-el aki a hajón lépett fel Cadik lemezbemutató koncertjén. Íme az eredmény...

JG: Hello, kérhetnék egy rövid bemutatkozást?

Stacy Epps: Hello, Stacy Epps, MC, énekes, zene imádó, zenegyógyász, zenecigány...

J: Zenecigány?

S: Aha (nevet)

J: Valójában érdekesen és szépen hangzik, de azért ez nem olyasmi, amit sokan mondanának ebben az országban. De végülis teljesen helyénvaló. Ha már cigányok, elég érdekes etnikai- és életháttered van.

S: Fekete és japán keverék vagyok. A nagymamám japán volt és tradicionális katona családból származom. Az apám a hadseregben szolgált, ahogy az ő apja is, és az anyám apja ás nagyapja is. Szóval elég sokat költözünk gyerekkoromban, szinte minden évben, minden második évben, úgyhogy nagyon sok féle helyen éltem. Nagyon sok különböző zenét ismertem meg utazásaim során, sok zenét osztottam meg másokkal, ami nagyon jó volt.

J: Milyen volt így felnőni? Állandóan költözni?

S: Mint mondtam sok helyen éltem, Németországban, Amerikában nagyon sok államban, Virginiában, Texasban, Kaliforniában, Észak-Karolinában, New Yorkban, Georgia-ban, stb.

J: Nem volt nehéz így a gyerekor? Nem volt frusztráló, úgyértem sose állapodhatsz meg, szerezhetsz igazán közeli barátokat, tudván, hogy lehet, hogy sose találkoztok újra; mindig új iskola, új környezet. Vagy inkább inspiráló volt, sok helyet és embert ismerhettél meg, és bár a katonai háttér adott volt, azért új környezet és különböző életvitelek, életkörülmények.

S: Azt mondanám mindkettő igaz. Inspiráló volt a sok új hely, megtanultam hogyan ismerkedhetek meg új emberekkel, hogyan illeszkedjek be új helyeken, mindig te vagy az új lány az iskolában... (nevet)

J: Azért feltételezem nem sokat szivattak a suliban.

S: Oh, dehogynem (nevet), de ugyanakkor persze nehéz is volt, tudtad, hogy egyszercsak tovább állsz, mélyen mindig ott volt benned az érzés, hogy „oké, egyszercsak ezt is itthagyom” és ez az érzés örökre velem maradt, még mostanában is, néhány évenként érzem, hogy „ok, itt az ideje, hogy tovább állj”, de éppen ezért számomra az otthon nagyon fontos, a saját otthon felépítése. A sok utazás és költözés ellenére nagyon fontos, hogy legyen egy otthonom.

J: És megtaláltad már ezt az otthont?

S: Nos, még nem (nevet).

J: Gondolom, illetve te is említetted, hogy nagyon sok különböző zenét hallottál gyermekként. Mi inspirált, hogy zenével foglalkozzál, mik voltak az első élmények, például a szüleid sokat hallgattak zenét?

S: Nos a szüleim sok zenét hallgattak, de annyira azért nem voltak rákattanva. Valójában nyugodtam mondhatom, hogy amolyan későn érő tipus vagyok zenében, mindigis imádtam a zenét, mindig énekelgettem, de szerepelni – rappeléssel kezdtem – a középiskola vége felé kezdtem. Aztán elkezdtem énekelni is, és aztán már az érzés vitt előre, mint amikor egy rejtett kincset felfedezel, amiről nem is tudtad, hogy létezik és rögtön rákattantam.

J: Aztán – amennyire én tudom - valamikor Atlantába, Georgia-ba költözél, és a karriered ott kezdődött, igaz?

S: Igen, bár korai tinédzserként és aztán később a szüleim többször is éltek ott, Atlanta nem az otthonom.

J: De ha jól tudom odajártál egyetemre, és akkoriban keztél el a Scienz of Life-al dolgozni, amiből később a Sol Uprising is született.

S: Igen, akkoriban kezdtem el a Science of Life-al dolgozni, ők voltak az első csapat, akivel komolyabban munkálkodtam. Nagyon jól ment, nagyon jó volt a hangulat, könnyen megértettük egymást és nagyon simán ment együtt a zenélés. Ímádtam ID 4 Windz zenéjét, nagyon könnyen tudtam írni hozzá. Szóval Lil’ Sci és én úgy voltunk vele, „hé, csináljunk egy csapatot” és így született a Sol Uprising. És egy gyönyörű lemez készült, az első lemezem, úgyhogy nagyon izgalmas volt, és nagyon sokat tanultam belőle.

J: Ok, ezt meg kell kérdeznem, mert amennyire én tudom, van valami közöd a Hemisphere-hez is, egy másik atlantai, mondjuk úgy, underground hip-hop csapathoz.

S: Ja-ja, wow, sose kérdeztek még róluk! Tariq L, igazából az egyik első producer akivel valaha együtt dolgoztam, wow! (nevet)

J: Az egyetlen lemezük szerintem zseniális, komolyan gondolom, hogy egyike a legkevésbé értékelt lemezeknek. De aztán csak úgy eltüntek...

S: Igen Tariq L és U-George, ember..., tényleg hihetetlenek voltak, de mint duó feloszlottak. De, oh... valóban nagyon nagy az a lemez. De van egy jó hírem: mindketten folytatják, igaz egyedül. Tariq L a producerkedés mellett mostmár MC-zik is és ha minden igaz, U-George-nak nemsokára megjelenik valamilye a Shaman Works-ön keresztül.

J: Térjünk vissza hozzád, a legtöbb ember az MF Doom és Madlib lemezről, a „Madvillain”-ról ismer, vendégszerepeltél az „Eye” című számon.

S: Doom-ot már ismertem régebbről, és megmutatta a Madlib alapokat, amin éppen dolgozott, és ahogy meghallottam az egyiket, mondtam, neki, „uh, ez nagyon zsír”, ő meg: „hát akkor csinálj vele valamit”, én meg „esküdj?!”. És nagyon könnyen ment, megcsináltam, megmutatta Madlibnek, akinek tetszett és végül felkerült a lemezre. Nagyon örültem neki.

J: Én speciel először 2 éve láttalak, és gondolom a legtöbb magyar is akkor imsert meg, a „Sistas of Rhyme” turnén, Bahamadiával és Invincible-lel. Milyen volt a túrné? Ez volt az első alkalom, hogy Európában, mint zenész jártál, és ha már itt tartunk, mi a véleményed a különbségről az amerikai és az európai szcéna között?

S: Igen a Sistas in Rhyme túrné, nagyon király volt, végig zúztuk egész Európát. Invincible-ön keresztül jött össze a dolog, akit nagyon szeretek, nagyon régóta imserjük egymást és mindig is támogattuk egymást. Segítjük egymást ahol csak tudjuk, sokat lépünk fel együtt, néha meg csak freestyle-ozunk a telefonba (nevet). Mindketten tagjai vagyunk a The Anomaliesnek, ami egy csupa csaj csapat, csak csajok, MC-k, DJ-k, producerek, b-girl-ök. Európa és Amerika? Sokkal nyugisabb itt. Az emberek sokkal inkább értékelik a zenét, csak a jó hangulat, és tényleg a zenéről szól. Az Államokban minden csak a gründolásról szól. Tudod, mindenki nyomja a húsdarálóban, mindenki nyomja a seftelést, és sokszor érzem úgy, hogy maga a zene csak másodlagos, ami szerintem igen jól látszik is, ha csak megnézzük, milyen zenék mennek mostanában.

J: Az első szóló munkád a „Ruff Draft” EP volt.

S: Nos nem nevezném igazi projektnek, a Sistas in Rhyme turnéra dobtam össze, csak hogy legyen valami, amit a közönség kezébe nyomhatok, szóval eredetileg Európának készült, de aztán az emberek állandóan keresték. Amire nagyon büszke vagyok, mert vágod, nulla promóció, az emberek mégis hallani akarták.

J: Idén jelent meg az első igazi albumod, a „The Awaking”.

S: Igen, nagyon örülök neki. Eddig inkább a közreműködéseimről voltam ismert, és úgy éreztem, itt az ideje, hogy előálljak valami sajáttal. Sok nagyon jó producerrel dolgoztam együtt, mint Apex, Bilal Salaam, Muhsinah, Flying Lotus és Nick Speed. Az első single a „Floating” volt, ami nagyon jól szerepelt, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. Nagyon élveztem a lemez elkészítését, igazán jó élmény volt, és nagyon örülök, hogy végre itt van valami, ami igazán az enyém, és nagyon elégedett vagyok a lemezzel.

J: A Flying Lotus számról szeretnélek kérdezni, nagyon szeretem a zenéjét, a csóka tavaly robbant be a köztudatba. Nagyon érdekes zenét készít, nehéz is definiálni, mondjuk glitch, elektornikus hip-hop, elektro-hop, de mindenképpen instrumentális. Tudom, hogy készített néhány remixet, illetve egy-egy számot itt és ott, de meglepődtem, amikor láttam az albumod produceri listáján.

S: Nos, Flying Lotus és én régóta ismerjük egymást. Én is nagyon érzem a zenéjét, úgyhogy nem volt számunkra kérdés, hogy készítsük valamit együtt.

J: Ezen túl feltünt, hogy bár a zenéd és a szövegeid eddig is személyesek, lélekkel teliek és öntudatosak voltak, és természetesen találunk erre számtalan példát az albumon, mint az „Addicted”, a „Who Knows” és a „Heaven”, amely egy egyedül álló anya nehézségeiről szól, mintha új irányt vettél volna, gondolok itt különösen pont a Flying Lotus számra, a „Cosmic Dust”-ra.

S: (nevet) Ja, ja, vágod, törj olyan magasra amennyire, csak tudsz, mindenki a csillagok felé vágyik, nem? Azért nem feltétlenül nevezném új iránynak, egyszerűen ez van bennem mostanában. Így éreztem, úgyhogy ez jött.

J: Végül egy kérdés, amit nehéz lenne kihagyni, mivel éppen az elnökválasztás után vagyunk. Mi a véleményed, hogy Obama lesz az Egyesült Államok következő elnöke?

S: Természetes nagyon örülök és biztos vagyok benne, hogy ez egy történelmi pillanat. Mégiscsak az első fekete elnök. Ami zseniális! A változás meghatározó fogalma volt az egész kampánynak és nagyon remélem, hogy ez a változás be is következik. De ugyanakkor, különösen, hogy ez a változás ott áll a középpontban, az embereknek meg érteniük, hogy Obama megválasztása önmagában nem hozza el ezt a változást. Nem szabad, hogy most elragadtassák magukat. Meg kell érteniük, hogy ahhoz, hogy érdemi változás jöjjön, nekik is tudni kell váltani. Minden változás az egyénekkel kezdődik, úgyhogy első lépésként mindenkinek magában kell körülnéznie, önmagát kell tükör elé állítania. Szóval ahhoz, hogy ez a nagy változás meg is történjen, az embereknek először magukat kell megváltoztatni. Belül kell kezdődnie.

J: Bölcs szavak...

S: Oh, köszönöm.

J: Köszönöm az interjút.

S: Én köszönöm, és remélem élvezni fogjátok majd a fellépést.

De még mennyire élveztük!

cadik myspace
stacy epps myspace